Egy ideig csak álltam és néztem ki a fejemből.Egy idő után ezt megelégelhette a Főnök....akarom mondani Ariana,mert elkezdett rázogatni.
-Mi?Mi van?Miért rázogatsz?-értetlenül néztem a szemébe.
-Mert vagy 10 perce szólítgatlak és egyszer sem mutattál élet jelet-unottan nézett végig rajtam.
-Bocs..mit is mondtál mielőtt elkalandoztam?
-Azt,hogy a nővéred vagyok-dörzsölgette idegesen az orrnyergét.
-De ez,hogy lehetséges?Rólad nem mondott semmit az a tudat alatti izé...
-Milyen tudat alatti izé?-jogosan nézett rám furcsán.
-Mielőtt elmentem Dr.Farazie-hez,azelőtt nem sokkal tűnt el az emlékeimet elzáró hegem.Amikor ez megtörtént egészen a születésem napjáig ugrottak be emlékek.De a teljes igazságot egy ilyen tudatalatti valamitől tudtam meg.
-Ja igen tudom.Valószínűleg nektek nem mondták el,de nekünk SZ.E-knek egészen rendkívüli memóriánk van.Vannak akik újra élik az egész életüket amikor elveszti a hatását a szérum,de vannak akik az elméjük kivetülés szerűen megalkot egy embert és ő magyarázza el a helyzetet.Te az utóbbiakhoz tartozol.
-Na és akkor,most válaszolnál a kérdésemre?Miért nem emlékszem rád?
-Mert a tábor előtt soha nem láttál,még csecsemőként sem.
-És..-elgondolkodtam rajta,hogy meg-e merjem kérdezni,de végül arra jutottam,hogy talán nem lesz mérges amiért ennyit kíváncsiskodom-és hol voltál amikor én megszülettem?
*Visszaemlékezés*
Akkor voltam 2 éves.Anyáék nem vittek magukkal az intézetbe,hanem otthon hagytak a dilis nagyinkkal.Kisgyerek lévén nem fogtam fel sokat az egészből csak annyit,hogy anyu és apu otthon hagytak egy ijesztő nénivel.Folyamatosan sírtam és mivel panelban laktunk folyamatosan jöttek a panaszok a szomszédoktól.Úgy volt,hogy a szüleink egy hónap elteltével hazajönnek,de nem.Ezért a Nagymama úgy döntött,hogy elköltözünk messze a szülővárosomtól,mert úgy vélte,hogy valami rossz történt anyuékkal és nem akarta,hogy kitudódjon nem te vagy az egyetlen gyereke Anna és Peter Snow-nak.
Egy szép napos tavaszi délutánon.....na jó nem.Ebből annyi igaz,hogy tavasz volt.Szakadt aznap a hó és dermesztő hideg is uralkodott.Nos akkor jött egy levél,aminek a tartalmáról nem sokat tudok,mivel soha sem olvastam.Csak annyit tudok,hogy a nagyi mire végig olvasta már szinte zokogott.Nem nehéz mondjuk kitalálni,hogy mi állt benne,mivel másnap egy vonaton ültem a mama társaságában.Feltételezem,hogy azt írták neki,hogy meghalt a lánya és a veje,valamint eltűntél és helyetted vigyen el engem meg valami fenyítés mert az nagyon megy nekik.
Amikor odaértünk az állomáson három elegánsan öltözött férfi várt ránk.Nagyi odaadott nekik és elment.Elvittek valami furcsa helyre ahol még aznap beadták azt a furcsa szert.Azt tudni kell,hogy azt a szart újszülöttekre tervezték így én órákig szenvedtem.Először azt éreztem,hogy a testem minden pontja lángol,majd mintha tűket döfködtek volna mélyen a húsomba,végül mintha apró sejtekre szedtek volna majd újra összeraktak,de nem minden sejt a sajátom.
*Visszaemlékezés vége*
-Hát...ez...-dadogtam mivel nem tudtam erre mit mondani.
-Durva?Igen az volt ráadásul még csak 2 éves voltam-furcsa mosolyra húzta a száját aminek okát nem igazán értettem.
-De egy valamit nem értek...
-Mégpedig?-összeráncolta a homlokát.
-Miért mondod ezt el nekem?Mármint örülök meg minden,hogy megismerem a nővérem de mostanra te irányítod ezt az egészet nem?
-Nem,én csak a kiképzést felügyelem ami az után történik már nem az én dolgom.
Már épp készültem ráförmedni amiért ilyen szívtelen amikor folytatta.
*Visszaemlékezés*
Amikor betöltöttem a hetet folyamatosan edzenem kellett,éjjel-nappal.Nem értettem az egészből csak annyit,hogy a nagymamám odaadott ezeknek a furcsa embereknek akik nem tudnak egyedül megcsinálni semmit ezért rám sózzák az ő dolgukat.Akkoriban egyre többet gondoltam a szökésre.Végül el is szöktem de vissza is vittek. Persze nem csak egyszer próbálkoztam,de mindig elkaptak.Az utolsó próbálkozásomnál megelégelték,ezért bezártak egy szobába három napig ahol csak egy ágykeret volt más semmi.A falak fehérek voltak,de fényforrás semmi.Ez alatt a pár nap alatt nem kaptam semmilyen folyadékot vagy ételt.Amikor végre kiengedtek már nem érdekelt tényleg semmi,csak,hogy végre elmehessek onnan,ezért tovább próbálkoztam a szökéssel.
Amikor betöltöttem 17-et áthelyeztek a jelenlegi pozíciómba,mondván így elmehetek,de vissza kell mennem felügyelni és parancsokat osztani.Tetszett az ajánlat,úgyhogy elfogadtam.Később kiderült,hogy küldhetek terepre embereket így aki elég ideje tartózkodott a táborban elküldtem és soha nem hívtam vissza.Akinek volt egy kis esze felkereste a szeretteit vagy tovább lépett.Épp mint te.
*Visszaemlékezés vége
-Ho...honnan...
-A hülye is látja,hogy sokkal jobb a kedved mostanában-forgatta a szemeit.
-De nem értem...ha direkt küldtél el,akkor miért jött utánam Viktor?-alig hallható undorral ejtettem ki a fiú nevét.
-Ő erőltette,hogy utánad akar jönni.Én elleneztem de addig nem hagyott békén amíg nem engedtem.
-Szuper...
-Na mi van?Össze kaptatok az öribariddal?-gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Egy "öribari" nem kap le a pasid előtt-idegesen beletúrtam a hajamba.-Na,de most már igazán rátérhetnél a lényegre!
-Rendben-sóhajtott majd folytatta-Azért hívtalak ide,hogy elmondjam a SZ.E-k legfontosabb képességét.
-Mégpedig?-felvontam a szemöldökömet.
-Érzelem változtatás-amikor kétkedően néztem rá folytatta-Például a szeretetet gyűlöletté tudod alakítani,a szerelmet pedig közömbösséggé.
-Te nem?
-Én nem teljesen vagyok SZ.E,mivel nem azonnal a születésem adták be azt az izét.
-Aha...És miért akarod,hogy megváltoztassam az érzéseimet?-kérdeztem egy kevés kétségbe esettséggel a hangomban.
-Figyelj!Nem kérném ezt ha nem lenne fontos.A vezetőség kezd gyanakodni rám,amiért sosem hívom vissza az embereket.Ezért hamarosan egy ember gyakorlatként valakit ki kell választanom,hogy támadja meg Castielt de csak akkor amikor vele leszel.Ha úgy próbálod megvédeni,hogy szerelmes vagy belé nem biztos,hogy sikerrel jársz.És ha nem sikerül akkor megfognak ölni és én nem tehetek majd ellene semmit.
Sokáig csak álltam.Nem tudtam,hogy mit gondoljak erről az egészről.Nem akartam elveszíteni a újra Castielt,de be kellett vallanom,hogy tényleg nem tudnám megvédeni.Éppen ezért beleegyeztem.
Amikor már úton voltunk vissza a kávézóhoz még kérdeztem valamit.
-Ariana?-félve néztem rá.
-Igen?
-Kit fogsz küldeni,hogy megtámadjon minket?
-Alexy-t.
-Köszönöm-hálásan rá mosolyogtam.
-Nem voltam melletted egész életedben.Ideje nagy testvérként viselkednem-széles vigyorra húzta a száját.
Amikor odaértünk a kávézóhoz,megöleltük egymást és elindultunk a saját útvonalunkon.
Amikor Sorához értem,csengettem de senki sem nyitott ajtót ezért beengedtem magam.
-Hahó!Sora itthon vagy?-kiabáltam amikor átléptem a küszöböt.
-Gyere fel az emeletre a többiek már itt vannak!-jött Sora hangja odafentről.
Meglepetten fogtam fel,hogy nem azt mondja,hogy "Asumi már itt van!" hanem,hogy többiek.Minden esetre felmentem és benyitottam abba a szobába ahonnan zajok szűrődtek ki.
Sora szobája fehér volt és narancssárga.Az ajtóval szemben egy nagy ablak,alatta pedig egy íróasztal,amin egy laptop volt.Tőlem balra volt el a gardrób,jobbra pedig egy ágy helyezkedett el sárga ágyhuzattal és sok párnával,mellette pedig egy éjjeli szekrény.
Az ágyon Sora,Asumi és.....és Nana ült.A fehér hajú lány kissé meglepődhetett amikor meghallotta a hangom mert amikor beléptem földön ülve röhögött.
-Sziasztok!-köszöntöttem őket.
-Hali!-mosolygott rám Asu.
-Szia!-üdvözölt Sora is.
-Szia...őőő...hogy is hívnak?Bocsi szörnyű a név memóriám.
-Semmi baj-mondtam teljesen őszintén.
Mielőtt folytattam volna ránéztem a másik két lányra akik mosolyogva bólintottak.
-Akane vagyok-a valódi nevemet olyan nehéz volt kiejteni,hogy azt hittem nem tudom majd kiejteni.-Nagyon örülök,hogy újra látlak Nana!
A lány először hitetlenkedve nézett rám de miután végig mért,a szája elé kapta a kezét és sírni kezdett.Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel így leguggoltam és szorosan megöleltem.
Egy idő után eltoltam magamtól.
-Hol voltál?Miért hagytál csak úgy itt minket?Miért nem adtál magadról élet jelet csaknem három évig?És mi a fenéért kék hajad?-az utolsó kérdés végén elnevette magát.
-Tudod mit?Én haza ugrok pár cuccért,addig a többek elmondják-a mondat végénél már hátráltam,és amikor az ajtóhoz ért a hátam kinyitottam majd ki is léptem.
-Ilyen tekinteteben nem változott-csíptem még el Nana mondatát.
Amikor haza értem egyből a szobám felé vettem az irányt ahol előtúrtam a pizsim meg vettem ki néhány ruhát a gardróbomból és bele dobtam egy táskába őket.
Mire vissza értem már nem volt akkora hangzavar mikor eljöttem.Mikor beléptem a hálószoba ajtón egyből kaptam egy elég erős pofontot az én egyetlen Nanámtól.
-Ezt mi a halálért kaptam??!!-ordítottam a lányra.
-Amiért ilyen hülye vagy!-kaptam vissza az előzőt.
-Tudom...-fáradtan forgattam a szemem-Egy romhalmaz vagyok...-oda sétáltam az ágyhoz és eldőltem rajta.A csajok kíváncsian néztek rám.
-Baj van?-szólalt meg először Asumi.
-Ó ha ti azt tudnátok!-dünnyögtem lecsukott szemekkel.
-Időnk mint a tenger,úgyhogy mond!-szólt szinte parancsoló hangon Sora.
-Hát legyen!
Nagy vonalakban össze foglaltam nekik azt amit Arianától tudtam ma meg.Eléggé sokkolva érte őket az információ,így percekig csak csendben ültünk az ágyon.
A döbbenetből elsőként Sora eszmélt fel.
-És te tényleg ezt akarod?MEGINT elakarod veszíteni Castielt?-a megint szót a kelleténél kicsit jobban kihangsúlyozta.
-Nem...-kezdtem volna,de félbe szakított a lilaság.
-Akkor?
-De meg kell őt védenem és amíg szeretem nem biztos,hogy képes vagyok rá.
-Ezek szerint döntöttél...-mondta már majdnem suttogva Asu.
-Igen.-amikor ezt kimondtam jött egy üzenetem.
-Kitől jött?-kérdezte Nana,de nem válaszoltam csak chatelni kezdtem.
Eldobtam a telefonom majd könnyezve elterültem az ágyon.
-Mi történt?-érdeklődtek egyszerre.
-Olvassátok el és megtudjátok!
Felvették a földről a mobilom és főlé görnyedve olvasták az üzeneteket.
Amikor a végére értek egyszerre kezdtek beszélni ezért a fejemre húztam egy párnát.
-Lányok!Egyszerre csak egy!Így is hasogat a fejem!
-Bocs.De miért nem mondtad el neki az igazat?(Asu)
-Mert ellenezné,én pedig már döntöttem.
Ezzel le is zártam a témát.
Az egész éjszakát átbeszélgettük.Én elmeséltem részletesen az én szemszögemből a parkos incidenst,Nana beszélt a Kentinnel való kapcsolatáról,aminek őszintén örültem,mert Kentin a hallottak alapján csak jó irányba változott.Asu pironkodva elmesélte,hogy mostanában egyre többet beszélgetnek Lysanderrel és,hogy nagyon megkedvelte.Ezek szerint a barátaim boldogok csak én nem.De végül is én kevertem magamnak a szart....
